x
Titkok hordozói
hagyaték
örökség
emlékezet
ingóság
felhalmozás
időkapszula
emlékezet hiánya
múlt
jelen
jövő
politika
közügy
magánügy
trauma
férfi
nő
házasság
válás
nagyszülő
történelem
tabu
egyén
tömeg
nemzet
kommunizmus
fasizmus
szocializmus
ipar
termelés
fogyasztás
ellentét
2.világháború
ok
okozat
utód
történetmesélés
Az örökségem: hét nagyszülő, hét különböző társadalmi pozíció, rengeteg
ingóság. A hét nagyszülő reprezentálja Magyarország zűrzavaros huszadik
századának történéseit. Fiatalon nem tudtak egymásról, a házasságok miatt
ismerősökké váltak, de egy asztalhoz mind a heten sosem ültek. A két
vérszerinti nagyapám ellenkező rezsimek szereplői voltak, az egyik
leventeként pilóta, a másik ifjú kommunista, az ’56-os forradalom
leverésében résztvevő, később belügyminiszter-helyettes. Az évtizedek
során felhalmozódott hagyatékok ellentétes politikai nézeteket képviselnek.
Az örökölt tárgyak új kontextusba rendezése a célom, a huszadik század
különböző eszmei és osztálybeli ellentéteiből kialakult feszültségek és
tabuk hangsúlyozására törekszem, a saját családom története és ingóságai
által. Az elkészült művekkel szimbolikus jelentéshalmazokat hozok létre, így
érve el azt, hogy ezek az objektek tovább képviseljék a nagyszüleim
tárgyaival kifejezve egy egész társadalom átélt eseményeinek emlékeit.
Munkám során több témakört vizsgálok, majd egyesítek, assamblage
formájában kifejezve. Az alapvető emberi ösztön, a gyűjtögetés
pszichológiai háttere, a felhalmozás, raktározás, kategorizálás jelenségei
érdekelnek. Számomra egymástól nem elválasztható, komplex fogalmak, a
hagyaték, az öröklés hatásai és sorsa, az emlékezet tematikák megjelenítése
a cél. Szembenézés a múlt történéseivel, egyéni és kollektív szembenézés
tetteinkkel, és mások tetteivel. A történelmi tragikus események
számossága és a felhalmozott ingóságok sokasága között párhuzam
vonható.
A tárgyegyüttessel széles spektrumon belül vizsgálódhatunk: Az emlékezet
elmosódását, torzulását, halványodását, eltűnését és hiábavalóságát
bemutató objektekkel, és a konzervát állapotban megmaradt szerepeket
kifejező maszkokkal ábrázolom az egyén helyzetét a történelem
sodrásában. A nőt és a férfit, - az egyént-, az ideológiák és az eszmék
pozíciókba, szerepekbe helyezik. A megfigyelés a huszadik század női és
férfi tipusainak hierarchiája felől, és, mint a történelem átélője felől is
lehetséges. A huszadik század által megtépázott férfi és a nő alak, a bábu a
szereplők megtestesítői. A szellem, a hit, a nyelv, a meggyőződés alakítja
világunkat és a történelmet fogalmi szinteken, ahogy a kéz, a tárgyak
létrehozásával, az írással, az alkotással gyakorlati szinteken. A megjelenő író
és grafikai eszközök, könyvek, tehát a gondolatok rögzítéséhez és
továbbadásához szükséges tárgyak létezése alátámaszthatja ezt a
feltételezést. A maszk megváltoztatja a viselője habitusát, segítségével más
személyiséggé válhat. Használata elidegenítő lehet. A hagyatékban talált és
maszkká alakult tükrökben, fémes felületeken megcsillanó saját magunk
képe, önreflexió, a néző jelenének és múltjának metafórájaként viselkedhet
Az objektek létrehozásakor elsősorban a történelmünkkel és jelenkori
hatásaival foglalkozom, az emlékezet témakörön belül, általuk szeretném
felhívni a figyelmet a történetmesélés hiányára, az emlékezet fonalának
megszakadására, a generációk közötti csend jelenségére. Az alkotó
folyamatban fontos a tárgyak vizuális, minőségbeli és tartalmi viszonya. A
művek végül egy véletlenszerűen kialakult, majd tudatosan komponált
rendszert jelenítek meg. A létrehozott tárgyakkal a különböző
jelentéstartalmú rétegeket meghaladva törekszem arra, hogy az előző
század változásait szimbolizáló műalkotások történetei által létrejött
diskurzusnak köszönhetően áramolni kezdjen az információ.
A személyes vonatkozásokon túlmutatóan kollektív felismeréseket, ismerős
érzéseket szeretnék generálni, és a jelenbe helyezni a múlt darabjait.
Munkáimmal szeretném bizonyítani a tárgyak jelentőségét, : mint
időkapszulák, vagy a múlt kézzel fogható jelenkori darabjai, párhuzamos
idősíkok megjelenítőiként viselkednek.
x
Fehér Alak performansz
Projekt leírás
történelem
kultusz
emlékezet
tragédia
jelenlét
szokás
jelhagyás
trauma
csend
fény
jövő
gyász
múlt
emlékezés
tapasztalat
rituálé
jelen
hagyomány
alakoskodás
A fehér jelmezes, maszkos alakoskodók a magyar népi színjátszás ismert figurái voltak, egészen a huszadik század végéig. Ma a jelenség töredéke itthon, a Luca-naphoz köthetően maradt a köztudatban. Azonban, ez a népszokás egy sokkal tágabb kontextusba is illeszkedik, valójában egy, - a közép-európai, környező és az északi-déli országokat összekötő ősi rituálé és halottkultusz-, ami a népi dramatikus játékokban, a fehér jelmezes alakoskodásban élt tovább. A mai Svédország, Németország, Csehország, Szlovákia, Magyarország, Románia, Horvátország és Szlovénia, Olaszország területein kutatások mutatják ezeknek az alakoskodóknak a felbukkanását az adott népi színjátszásban. Az alakoskodás figurái Lussi, Holle, Perchta, Barborka, néven ismerhetőek, egész észak-, közép-, és dél-Európában.
A jelenlegi álláspontokat Ujváry Zoltán könyve és kutatásai alapján ismertetem:
“A fehér maszkos-jelmezes nőalakok az őszi-téli halott kultuszhoz, és termékenységi rituálékhoz köthetők. Vélhetően még az antik- római, pogány idők előttről fennmaradt, évezredek óta lényegében és megjelenésében nem változó, a különböző kultúrákban azonosan megjelenő népi színjátszásról van szó. A fehér és fekete jelmezes, arcát fehér vagy fekete maszkkal, lisztezéssel, vagy fátyollal eltakaró, úgynevezett ijesztgető, ezekben a hónapokban állandóan megjelenő nőalak több dátumhoz is köthető a különböző népi kultúrákban. Egy azonban valószínűsíthető: a fehér jelmezes alakok néma jelenléte, megjelenése az utcákon, társasági eseményeken, például fonóban, az ősök szellemét, és emlékezetét, az állandó jelenlétet fejezi ki. Etnológiai szempontból különleges figyelmet érdemelnek, mert a fehér jelmezbe öltözöttek szerep szerint is tudatában vannak, hogy egy sajátos, mindenki számára tiszteletet ébresztő lényt alakítanak. Márton, Borbála, ( barbár, idegen nő, pogány), Miklós és Luca napokhoz biztosan köthető a megjelenése a népi játékokban, de sok helyen karácsonykor, húshagyó kedden és farsangkor is megjelenik. Kedd és szerda asszonya vagy télközépi asszony a megnevezése ezeknek az alakoknak. Végig jelen van ez a maszkos játékforma a téli hónapokon. Az alak az utcákon megjelenik, benéz az ablakokon, némán áll a helyiségben, arca nem látszódik, lisztet szór, (ami a szégyen kifejezése), néha táncol a jelenlévőkkel, vagy ijesztgeti őket. Attribútumai lehetnek: lepedő, zsák, seprű, meszelő, kereplő, kereszt, pálca, szita. Fekete vagy fehér festett tök lehet a maszkja, fogait répával utánozták. Némely területen édességet oszt a gyerekeknek, a fiatal lányokat, asszonyokat ijesztgeti, megdorgálja, szorgalomra és jóra inti. Északi vidékeken fátyollal és virágkoszorúval is takarhatják az arcot. Néhol kísérője is akad, többnyire férfi alakoskodó, valamilyen társadalmi szerepkört, vagy állatot ábrázolva, például: öregember, böllér, kéményseprő, lókupec, török, kecske, ló, stb... más területeken, mint Nyugat-szlovákia területén kettesével, vagy többen öltöznek be a lányok ilyen fehér alaknak, és vonulnak végig a falu utcáin, benézve a házak ablakán. A keresztény vallás nem igazán tudta integrálni, de kiirtani sem, a mai napig ismeretes itthoni katolikus történet is a boszorkánysághoz köti. Az előzőek során említett Lussi-baba skandináv területen élő hagyomány alakja. Nyugat-szlovákia területén “barborka” néven ismerik a szokást és Borbála nap előestéjén kezdődik ez a fajta játék. Az elsősorban ijesztő, tiszteletet parancsoló lény, a halottkultusz, és bizarr termékenységi szertartásos cselekvések, a maszkos alakok, a rituális megnyilvánulások, valószínűleg a kultuszból, a játék és a szórakoztatás területébe ivódva élnek tovább. A halálnak, ennek az elvont fogalomnak a megszemélyesítésének az alakja, a virrasztási játékok ismert metódusai szerinti álhalott. Évezredek hagyatékát őrzik a népi színjátszás ma is előforduló megnyilvánulásai. “
Forrás:
Ujváry Zoltán:
Népi színjátékok és maszkos szokások
Multiplex Media Debrecen, University Press 1997
A fent említett ősökkel kapcsolatos kultusz felelevenítése és a huszadik századi feldolgozatlan történelmi események kollektív, emlékeztető performansza: önreflexió.
Magyarországon a tragikus, huszadik századi történelmi események sorozata megtépázta a hazai emlékezetet. A mindenkori, propagandára épülő politikai rendszerek mindig igyekeznek formálni a múlt történéseit. A polarizálódó társadalmakban a hatalom által történő múlt kisajátítása, és az emlékezés felülről meghatározásának erősödése figyelhető meg, az organikusan kialakuló társadalmi emlékezéshez viszonyítva. Néhány esetben, a múltban történtekre emlékeztető helyszínek, évfordulók a közösségek megosztásához segítik elő a propagandisztikus elemekre épülő rendszereket. Az emlékezés politikai kérdéssé válik, másodlagossá lesz tényleges jelentése, elveszíti tisztaságát és jelentőségét, és feledésbe merül, mire is emlékezik a társadalom pontosan.
Az emlékezet manipulálható, de a tények nem változnak. Emberek haltak meg, háborúk dúlták az országot, jelentősen csökkent a területe, politikai rezsimek követték egymást. Traumatizált nemzet és haza, traumatizált emlékezet.
A fehér leples, télközépi asszony szerepébe bújva emlékeztetőként már többször megjelentem Budapest utcáin, amit a továbbiakban is szeretnék folytatni, több helyszínen, illetve több szereplővel. Az utcákon bizonyos dátumokkor megjelenő fehér nőalak az ősök szellemét, és a halál elvont fogalmát fejezi ki, a lisztszórás-gesztussal jelölve a területeket. Maga a performansz nem lezárható, lényegében egy folyamat ami újra, megint és eddig is létezett, létezik. Az aktus megelevenedik, melynek során a közös rituálé, kapcsolatba hozhatja a közös múltat a közös jelennel.
Az általam kiválasztott helyszínek és dátumok a hazai emlékezet szimbolikus helyszínei.
A város színterei, épületei is figyelmeztető emlékművek. A háború, az ostrom, és az 1956-os forradalom, tehát a huszadik század tragédiái maradandó nyomokat hagytak Budapesten is, hol feltűnőbben, hol kevésbé feltűnően.
A dokumentált útvonalak, melyeket eddig bejártam, Budapest második világháború utolsó napjaiban jelentős károkat szenvedett területeit érintették, melyeken a harcok után maradt golyónyomok sokszor az újjáépítés, restaurálás után is láthatóak maradtak. Sebesült házak, és épületek, sebesült haza és emlékezet. A mellékelt gps felvételeken az állomások ezeket a nyomokat jelölik.
A performansz célja, néma jelenléttel, jelhagyással az ősökre, áldozatokra, a hazai történelem tragédiáira csendesen figyelmeztetni az eseményről tudomást szerzőket, asszociációkat és diskurzust indítani a múlt történéseivel kapcsolatban, érzékenyítés, és tovább áramoltatni az információt a generációk, tehát a közösség között a személyes tapasztalás által. A fehér alak performansz lehetőséget nyújthat arra is, hogy a 21. század materiális, a halál fizikai testközelségétől, illetve spirituális tapasztalatától elszakadt embere egy, kollektív és egyetemes tapasztalással élhesse meg a halál totalitásának emlékét.
További kutatási terveim között szerepel Európa különböző területein felbukkanó fehér alakoskodás jelenség megfigyelése, és a térség más területein létrehozni a performanszt. Így, a drezdai Kunst Academy Oktogon termében az EU4ART projekt keretein belül kiállításra került az eddig létrejött performanszok dokumentációja és tervrajzai, kutatási anyaga, és installáció formájában egy Fehér Alak bábu. Ezáltal, egy több évezredes hagyomány újrajátszása okán, mely szokás összeköttetésben tartotta Európa népi kultúráit, a két ország közös múltja kapcsolatba került egymással a jelenben.
Közreműködők: Füleki Csilla, Liksay Csenge Gyopár, Papp Fanni, Galántai Zsolt
Magyar Képzőművészeti Egyetem / 2020 október 22 ’56-os emlékhely
2020 február 11-15
Budapest
Széll Kálmán tér-Krisztina körút-Csaba utca- Ignotus utca-Hajnóczy utca-Maros utca-Magyar Jakobinusok tere-Déli Pályaudvar- Vérmező-Attila út
Kitörés napja és a második világháború budapesti ostromának vége 75. évfordulója.
2020 december 31 Budapest
Trianon emlékmű 100 éves évforduló